assensio, onis, nn. [assentior]
beléegyezés, valamibe egyetértés, helyeslés; gyakran a bölcsészeti értekezésben valaminek (névszerint az érzéki észleleteknek) igaznak, azaz a valóságos tényekkel egyezőknek tartása: aut a. tollenda, vagy semmit se lehet igaznak tartani.