stipo, 1. [steibw]

1) összetöm, -ver, szorít, tömve egymásra rak; apes ss. mella; Roma stipa?? theatro arto; (költ.) s. Platonem Menandro, Pl. és M. munkáit egybepakolja; s. se alicui, szorosan csatlakozik valamihez.

2) tele töm, valamivel tömve megtölt, pons stipatua ca???bus.

3) környez, sürü embertömeggel körülvesz, körülfog, bekerít, senatum armis. Küln. szorosan körülvéve kisér (küln. védőleg v. megtisztelésképpen): stipatus choro juventutis, frequentia, környezett.