stimulus, i, hn. (Pl. még -lum, i, kn. )

1) (rejtett) hegyes karó, a felső végén vas horoggal, várostromnál használták a megrohanó csapatok ellen.

2) hajtóbot, ösztöke, szurkáló bot, vas heggyel, a mellyel az ekébe fogott ökröket szurkálva hajtották; a rabszolgákat is ilyenforma bottal büntették. Innen átv. ért. A) a mi valakit kínoz, gyötör, furdalás, nyugtalanság, aggodalom s több efféle, s. doloris, a fájdalom kínja. B) a mi valamire ösztönöz, inger, ösztön, sarkalás: s. gloriae, amoris; stimulum (= calcar) alicui addere, adjicere, subdere, valakit sarkalni, ösztönözni; tribunicii ss. agrariae legis, izgatás, bujtogatás, igyekvés a népet földosztási törvényjavaslattal fellázítni.