†stilus (stylus), i, hn. [= stulos]

fennálló hegyes karó, innen a) hsz. stili caeci, elfödött, rejtett, hegyes, kampós karók, valami sulyomfélék. b) egy hegyes kertész-szerszám a növények férgektől való megtakarítására. c) a spárga szára, kórója. d) (újk.) = stimulus 1. Küln. (a rendesen vas) iróvessző, mely egyik végén hegyes volt és a másik végén lapos lapátocskával végződött. A hegyes végével karczolták a betüket a viasszal behúzott táblákra, és ha valamit meg akartak változtatni, megfordították a vesszőt (stilum vertere) és lapos végével a vonásokat újra betapasztották viasszal, azaz kihuzták (ezt is úgy mondták stilum vertere). Innen A) irásba foglalás, irásbeli fogalmazás v. gyakorlat: s. est optimus dicendi magister. B) a fogalmazás módja, a fogalmazott munka szerkezete: dissimilis oratio et s.; unus sonus est totius orationis et unus s.; hangulatja. Innen (újk.) átalán kifejezésmód, irmodor, irály. C) fogalmazvány: a) irodalom. b) irásbeli szavazat. ||D) nyelv.