2. status, us, hn. [sto]

1) állás (az állapot maga, ellentét fekvés, ülés stb.).

2) állás, állásmód, testállás: s. erectus, egyenes állás, commutare s.; uti s. quodam in statuis ponendis, bizonyos állást választani. Küln. vívó állása v. álláspontja (ugy egyesről mint seregről): hostem statu movere, állásából kiszorítni. Innen átv. ért. A) szónokról, dejicere (adversarium) de s., sodrából kivenni, kifogni rajta. B) átalán állás, helyezet a polgári életben v. életmódra és elvekre nézve, declinare de s. suo, recedere de s. dignitatis, vitae suae.

3) helyezet, állapot, körülmény, a melyben valamely személy vagy tárgy van: res est in hoc s.; s. reipublicae; restituere aliquem v. aliquid in pristinum s. Innen A) polgári állás: amplissimus s., előkelő állás; status distinguuntur agnationibus familiarum. B) minőség, coeli, mundi.

4) msz. a) nyelvtanban modus, igemód. b) szónoklattanban a vizsgálat állása, mibenléte, stasis. c) a jósoknál: status est, ubi quietis nec agentibus quidquam nec cogitantibus quidem fulmen intervenit.