statuo, ui, utum, 3. [sisto]

1) sajátlag A) állít, odaállít átalán: equus s. Curium in vado, oda vitte, oda ment vele; s. aliquos in medio, aliquem ante oculos suos; (költ.) s. arborem agro, ültet. B) felállít, emel, statuam, aras; átv. ért. s. urbem, épít, regnum; állít. C) s. navem, horgonyon megállít, boves, megállít. D) s. exemplum, példát «állít». E) (Pl.) r. statutus, mint mn. magas, sugár termetü.

2) átv. ért. elméjében felállít, A) megállít, elhatároz, kitűz, diem alicui, modum rei alicui; s. finem consilii sui, szándékának, terveinek valami határt szab. Innen rendel: s. ut fiat, ne Creta provincia sit. B) magában megállít, elhatároz, feltesz: s. finem facere belli; s. ut (ne) decem mittantur. Innen birórol vagy uralkodóról, határoz, eldönt, res privatas; s. de aliquo v. in aliquem, valaki felett v. ellen döntőleg határoz; s. crudeliter. Innen ||fn. statutum, i, kn. elhatározás, határozat, dei. C) bizonyosnak képzel, mint bizonyost tesz fel, azt tartja, véli: sic s. et judico; statuo hanc laudem esse maximam; s. apud animum (quid velim, utrum, an v. tárgyesetes h. móddal) meggyőlődik: statuit sibi expectandum, meggyőződött arról, hogy stb.