statio, onis, nn. [sto]

1) (költ.) állás, megállás, helyt állás: manere in s., helyt állva maradni; küln. vivó v. birkózó állása.

2) tartózkodó hely, tartózkodás, mulatás: s. mea Athenis placet, Athenoeben mulatásom; apibus sedes et s. petenda, hely a hol megmaradjanak. Innen A) hajók álló helye, horgonyozó hely, révpart. B) t. (újk.) közhelyek a városban, a hol mindenféle dologtalan ember összegyült terécselni.

3) hsz. örs, őrség, úgy elvontan őrállás, mint összerüen őrt álló legénység, őrcsapat: succedere in stationem, esse in statione; disponere ss. Küln. A) (újk.) a császár testőrsége. B) átv. ért. s. vitae s több efféle, álláspont, a melyen az ember áll az életben: oculi manebant in s. (költ.), résen voltak, őrködtek.

4) állomás: a) hivatalos, rang, méltóság a hivatalbon. b) követek, hatóságok állomása, székhelye, szállása, és névk. a hatóság maga. c) postaállomás. d) kereskedelmi állomás, ügynökség. e) állatok állomása, szállása, istálló. f) valaminek rendes helye, a hol állani szokott, comas ponere in statione, kellően elrendezni.

5) megállapodás, gyülhely: a) (újk.) jogtanulók gyülhelye. b) stationes municipiorum, a municipiumbeli polgárok gyülhelyei, a hová egybegyültek, hogy aztán az illetékes tribusban szavazzanak. ||c) a keresztények gyülhelye.