stabularius, ii, hn. [stabulum]

1) sajátl. mn. istállóhoz tartozó; innen fn. stabularius istállóbeli szolga, lovász, béres s több efféle.

2) fogadós, a kinél a kocsisok szoktak fogni, csapláros, csárdás; és így; stabularia m???lier fogadósné, csárdásné.