squalidus, mn. kf. és ff. [squaleo]

1) (költ.) érdes, egyenetlen, kérges (lásd squaleo).

2) mocskos, éktelen, tisztátalan és ezért kellemetlen kinézésü, homo, humus, carcer; küln. gyászba öltözött, reus.

3) átv. ért. beszédről, durva, fény és ékesség nélkül való, haec sunt squalidiora.

4) puszta, kietlen, borzalmas.