sponte, e. nn. hat. esete e különben nem használt szónak spons, tis,

1) kapcsolatban e hat. esetekkel mea, tua, sua etc. (rendesen úgy, hogy s. a névmás után áll; újk. a nm. el is marad), saját akaratom (-od stb.) ból, önkényt, jó szántamból (-adból stb.), szabad akaratból (nem kényszerítve v. rábeszélve): sua s. recte facere.

2) magam erején, egyedül, más segítsége vagy hozzájárulása nélkül: sua s. bellum movere; quum iis sua s. persuadere non posset; neque id mea s. prospexi, saját belátásomból. Így néha legelébb, azaz nem a más példáját követve saját leleményességből, instituere aliquid.

3) tárgyról, A) magától, ignis sua s. exstinguitur. B) magában véve, magára, egyenesen: res quae sua s. scelerata est; virtus sua s. laudabilis.

4) (újk.) s. alicuius, valaki akaratja szerint.

5) (újk. és ritkán) más eseteiben is fordul elő a spons szó; homo qui suae spontis est; független, a maga gazdája; cytisus suae spontis, magától termő; ad spontem, Varr. LL. 6, 72, csak hozzávetése Müllernek.