spolio, 1. [spolium]

1) levetkeztet, valaki ruháját lehuzza, aliquem.

2) kifoszt, kirabol (egyes helyet v. személyt, vesd ö. populor, diripio), valakit valamitől megfoszt: s. templa deorum; s. aliquem argento, vita; önállóan a zsákmányt elveszi, a martalékot hatalmába veszi. Innen r. spoliatus, mint mn. kf. kifosztott, puszta.