splendidus, mn. kf. és ff. [splendeo]

1) fényes, sugárzó, ragyogó (l. splendeo), sol, toga, fényes fejér; s. candor; fons s., tiszta.

2) A) dicső, tetemes, kitünő, vir, facta, ingenium. B) híres, persona. C) pompás, fényes, oratio, szépséggel tele, virágos. D) tiszta, érthető, vox. E) = speciosus, ragyogó fénnyel tündöklő, fényes, nomen, verba.