spiro, 1.

I. k.

1) (költ. és újk.) lengedez, fú, Austri ss. Innen A) illatoz, flos. B) kijő, kiüt, flamma s. e pectore. C) zúg, freta. D) hangzik, litera.

2) lélekzel, lélekzetet vesz. Innen A) él: mens ejus s. in scriptis, még él. B) lelkesült, költői lelkesedésben van: quod spiro et placeo tuum est.

II. cs.

1) kilehel, kifú, ignem.

2) átv. ért. A) valamivel el van telve, valaminek a szelleme benne van, valaminek a «szelével» jár, magnum aliquod, tribunatum. B) tárgyról, valamivel tele van, valaminek bélyegét viseli, aliquid.

3) (illatot s több effélét) terjeszt, odorem.