spiramentum, i, kn. [spiro]
(költ. és újk.)
1) = spiraculum.
2) lehelés, szelelés, fuvás, venti; innen illatos tárgyakról: illatozás, illat; spiramenta quaedam magnitudinis, mintegy «szele» a nagyságnak.
3) lélekzés, lélekzet; innen. névk. időköz a mennyi lélekzetvételre kell, szünet, spp. Temporum.