spico, 1. [spica]

||1) meghegyez, hegyes élt tesz valaminek; r. spicatus, hegyes, hegyes élü.

2) (újk.) kalászt növeszt; innen szenv. spicari, kalászt kap, kalásza nő, «kiveti a fejét»; grana spicantur, kalászban helyezkednek el, herbae spicatae, a melyeknek kalásza v. kalászforma feje van; spicata testacea, talajkövezet élére állított téglákból a melyek úgy vannak egymáshoz illesztve, mint a szemek a kalászban.