spes, ei, nn.

1) remény, reménység, rei alicuius, valamire; spes me tenet, reménylek, még spem habeo és (hatósban) spe ducor; sum in magna spe, nagy reményem van; ellenben pax est in spe, remény van békére; in spe habere (ponere) aliquid, valamit reményleni; spem alicui facere (dare, afferre) valakinek reményt nyujtani; in secundam spem natus (Tac.) második, jövendőbeli örökösnek; spes ostenditur, remény mutatkozik, lehet reményleni; in spem venire, ingredi, reményleni kezdeni; adolescens summa spe, nagyon reményteljes ifjú; omnes spes, minden remények. Innen (költ.) az, a mibe valaki reményl, Aeneas sp. Teucrorum; így gyakran gyermekekről, sp. gregis, ifju gödölyéről.

2) (Pl.) mint édesgető szó, sp. mea.

3) átalán várakozás, kilátás, sejdítés: aspera sp., bellum spe serius, mely későbben ütött ki, mint a hogy várták; praeter v. contra spem, reménytelenül, váratlanul.

4) személyesítve: Spes, a reménység istensége, a melynek Rómában egynehány temploma, és Augustus 1-jén ünnepe volt.