spero, 1. [spes]

1) reményl, valami jót vár, innén átalán vár, sejdít, igér magának valamit: sp. aliquid ab aliquo, beneficium; sp. illum venturum esse, fore ut id contingat; spero me ideo mitti, hogy azért vagyok küldve, spero me tibi causam probasse; önállóan is bene (recte) sp. de aliquo, jó merénnyel van; pax sperata, a reménylett béke. Ritkábban valami roszat vár, sejdít: sp. dolorem, sp. haec vobis molesta videri; id quod non spero, a mit nem reménylek.

2) (ősk. és újk.) küln. r. speratus mint mn. A) hn. és nn. jegyes, «jövendőbeli». B) uxor sp., a kit az ember rég nem látott, a kit rég vágyott látni. || C) sperata, orum, kn. remények, várakozások.