sortior, álszenv. 4. (ősk. így is -tio, 4. ) [sors]
1) sorsol, sorsot húz, inter se, innen valami felett sorsot huz, sorshúzással kioszt, eloszt s több efféle: s. provinciam; s. judices, sorsolással választ; sortiuntur uter id faciat; így is s. de re aliqua.
2) sorsolás útján kap, nyer, provinciam. Innen (többnyire költ. és újk.) A) valakivel megoszt v. osztozik, laborem, periculum. B) (többnyire multban) átalán kap, nyer, elér, aliquem amicum. C) választ, kiválaszt, kiszemel: in matrimonio sortiendo, feleség választásában; (költ.) s. fortunam oculis, szemmel választ, kinéz.