sordidus, mn. kf. és ff. [sordeo]

1) piszkos, szennyes, mocskos, tisztátalan (küln. szegénység v. fukarság következtében) vestis, fumus; sordidus pulvere.

2) átv. ért. A) csekély, szegényes, alacsony, homo, domus. B) megvetendő, aljas, rosz, gyalázatos, homo; res s. ad famam, rosz hírbe hozó. C) fukar, fösvény, zsugori. D) = sordidatus, gyászba öltözött, homo sordidus squalore.