sopor, oris, hn. [sopio]

1) kábulás, öntudatlanság, pl. részegé.

2) álom, szunyadás (többnyire költ. és újk., vesd ö. somnus): languere sopore. Innen A) (költ.) örök álom, halál. B) lomhaság, tétlenség, s. et ignavia.

3) álmat okozó szer, álomital, dare alicui s.; miscere s., álomitalt készítni.

4) halánték.