1. sonus, i, hn.

hang, csengés, kongás, zaj: arma dant s., csörgenek; s. nervorum; chorda reddit s.; lingua efficit sonos; (költ.) szó, hang, s. ficti, álnokul koholt beszéd, reddere s., felelni; s. cycni; s. acutissimus, a legvékonyabb fenhang, gravissimus, legmélyebb alhang. Innen átv. ért. szónokról; «hang», az előadás módja, a hanglejtéssel adott kifejezés.