sono, ui, itum, (ritkán avi, atum ), 1. [sonus]

1) k. hangot v. robajt okoz, hangzik, cseng, peng, hallik stb.: tympana, verbera, fletus s.; fluctus ss., zajongnak, fons s., csergedez; vox ejus prope me s.; (Pl.) dicta non ss., a szó nem peng, nem pénz. Innen A) oly helyről hol valami hangzik, viszhangzik stb.: ripae ss.; s. re aliqua, valamivel hangzik, omnia ss. gemitu. B) (költ.) kutyáról, molle s. alicui, valakit barátságosan megugat. C) (költ.) s. plectro, játszik, hallatja magát.

2) tárgyesettel. A) hangoztat, hangozva hallat, confusum quiddam; s. agreste, durva kiejtése és beszédmódja van, s. pingue quoddam, miveletlen durva hangja, (azaz beszédmódja, kifejezése) van. B) (költ.) játszik, énekel, megénekel, bella, aliquem. Innen (költ.) dicsekedve emleget, hánytorgat, atavos. C) jelent: haec unum ss.; quid haec vos s.? D) (költ.) hangjával kijelöl, elárul, juvenci ss. furem.