solutus, mn. kf. és ff. [r. solvo ]

1) szabad, nem lekötött, animus; s. a cupiditatibus, ment, éppen így: solutus opere és (költ.) oparum; s. eligendi optio, szabad választás. Innen A) fesztelen: a) ruháról, szabadon lebegő, le nem kötött, tunica, a melyet nem szorít le öv. b) átv. ért. szabadon mozgó, önálló, korlátlan, független. c) emberről: fesztelen, természetes. B) laza, puha, ritka. C) tagokról: reszketeg, petyhüdt, lankadt. D) orvosoknál: könnyrn székelő, nyilt, venter; de így is: s. stomachus, beteges hasmenés, fosás.

2) átv. ért. A) személyről, a) (költ.) pajkos, risus. b) lágy, puha, s. in gestu. c) zabolátlan, féktelen, kicsapongó, libido, homo. B) tárgyról, a) gondatlan, hanyag, ernyedt, erélytelen, lenitas, cura. b) beszédről, a) oratio s., kötetlen, prosai. b) szabadabb formában, mely nem köti magát a szabályok szigorához. C) szónokról, s. in dicendo, ügyes, jártas. D) adósságmentes, praedium.