1. solus, mn.

1) egyetlen, egyedüli, csak: Stoici ss.; mea solius causa; solos novem menses ibi fuit, csak kilencz hónapig; solus omnium, egészen egyedül; solum aliquem seducere; quaerere ex aliquo s., négy szem közt.

2) helyiségről, magányos, kevéssé látogatott, puszta, mons, loca.

3) (színk.) elhagyott, magára hagyott, egyedül levő, sola hic sum. Innen ih. solum, egyedül, csak; de una re s.; gyakran: non s., nem csak. Újk. modo» hozzáfüggesztése által hatósbítva használják mint: solummodo ugyanazon értelemben.