1. solum, i, kn.

1) valami tárgynak legalsóbb része, talp, fenék, fossae. Küln. A) pádimentom, padozat a szobában, s. marmoreum. B) talp a lábon. C) (költ.) sarutalp.

2) a föld színe, talaj, föld (vesd ö. fundus stb.): s. exile et macrum, pingue; (költ.) aere solum terrae tractare, a földet mivelni; aequare solo urbem, domum, földig lerontani. Innen A) föld, ország, s. natale, szülőföld, s. patriae v. patrium; hoc omne s., ez az egész vidék; solum vertere (ritkán mutare), elköltözni, gyakran: exsilii causa számkivetésbe menni. Közm. quod v. quodcunque in solum venit (mihi venerit) a mi éppen eszibe jut. B) (költ.) talp; talpazat, a min valami áll v. fekszik: solum subtrahitur navi, a tenger; s. Cereale, tányér gyanánt használt kenyér.