sollicitus, mn. kf. és ff. [solluscieo]

(sajátl. egészen megmozgatott)

1) (költ.) megmozgatott, fölindított, mare.

2) átv. ért. A) személyről, aggódó, nyugtalan, bús, animus; s. quid futurum sit, s. de re aliqua, s. ne illud fiat; sollicitum habere aliquem, valakit aggasztani, nyugtalanítni v. (költ.) valakit gyötörni, kínozni. B) tárgyról aggasztó, nyugtalanító: in tyrannorum vita omnia sunt ss.; nox s.; (költ.) s. amor, opes ss. ||C) gyanús, megbizhatatlan.