sollicito, 1. [sollicitus]

(költ.)

1) erősen mozgat, indít, megrendít: s. mundum de suis sedibus; s. tellurem aratro, ekével feltúr, éppen így: s. freta remis; s. feras, vadász; stamina pollice, penget.

2) átv. ért. szellemileg indít: A) nyugtalanít, háborgat, sért, aliquem, pacem, statum quietae civitatis. B) aggaszt, nyugtalanít, aggodalomba ejt, aliquem; libido et ignavia semper animum excruciant, et ss.; multa me sollicitant anguntque. C) fölizgat, bujtogat, ingerel és (ritkán) jó értelemben, megindít, fölszólít, gerjeszt: s. aliquem ut (ne) aliquid faciat; s. aliquem ad venenum; küln. lázadásra vagy átalán veszedelmes vagy rosz cselekedetre, merényre csábít, servos spe libertatis, s. civitates.