sollers, tis, mn. kf. és ff. [sollusars]

(sajátlag egészen művészet, ellentét: iners); művészi, ügyes, okos, eszes, elmés, leleményes, úgy roszalóan is, ravasz, furfangos s b., agricola, pistor; s. ingenium, inventum: (költ.) sollers ponere hominem, emberalak előállításához értő, sollers lyrae, jól tud a lyrán játszani.