solitudo, inis, nn. [solus]
1) magányosság, úgy A) elvontan egyedüllét, elhagyottság (s. est ante ostium, s. loci), mint B) összerüen magányos, elhagyott hely, pusztaság (discedere in aliquas ss.).
2) elhagyottság, gyámoltalanság, viduarum, liberorum.