solidus, (költ. így is soldus ), mn. kf. és ff. [rokon ezzel : sollus ]

1) (sajátl. nem odvas, nem üreges v. idegen alkatrészekkel vegyes, hanem) ép, egész, tömött, derék, tiszta, merő: s. cornu, columna (nem üres); crater auro solidus, csupa aranyból; s. terra, humus, szilárd, kemény; in solido, szilárd földön, alapon, átv. ért. biztosságban.

2) A) szilárd, erős, kemény, dena, telum. B) átv. ért. a) rendíthetetlen, szilárd, mens. b) tökéletes, kivehető, tiszta, effigies, indicium. c) lényeges, maradandó, igazi, való, gloria, svavitas, beneficium. d) egész, teljes, dies; vires ss., ép, nem csökkent v. gyengült; solidum solvere, az egész tőkét. Mint fn. solidum, i, kn. a) valami szilárd dolog, kemény anyag, «testiség»; küln. szilárd talap, szilárd talaj, és így képben: in solido, biztosan. b) az «egész», így küln. vagyoni v. pénzügyekben. c) valami lényeges; derék, valódi, állandó.