soleo, solitus sum, ― 2. k.

(e szónak a magyarban jelen ideje nincsen, hanem mindig multban használjuk mint segédigét rákövetkező h. móddal) szokott: aliquid facere; ut solet sc. (fieri), mint menni v. történni szokott; ita soleo, így szoktam (tenni stb.); (színk.) solens facio (sum), szokásból (vagyok) teszek így, szoktam így tenni (olyan lenni). Néha nem éppen szokást jelent, hanem csak gyakori ismétlést: cum animo volvere solitus est, gyakran forgatta elméjében, meggondolta. Küln. (színk.) s. cum aliqua, valamely nővel szerelmi viszonyban van. Innen r. solitus mint mn. szokott, közönséges, artes, honores, virtus; (költ.) Danaum naves ss., ismeretes, megszokott; solito magis, szokottnál inkább.