sol, is, hn.

1) nap: (költ.) primo s. napfelkeltekor, medio s., délben, supremo s., estve; sol mihi excidisse e mundo videtur, inkább akár mit hittem volna; közm. nondum omnium dierum sol occidit, körülbelől majd még ezután válik meg; sole ipso est clarius, világos mint a nap.

2) átv. ért. A) napfény, verőfény: ambulare in s. B) naphőség: s. Libycus. C) (költ.) nappal. D) átv. ért. a) a nyilvánosság jelölésére, procedere in s., a «napfényre» azaz a nyilvános életbe. b) gyakran sol jelöli a nyilvános harczot v. versenyt, mig umbra az iskolai gyakorlatokat jelöli (cedat umbra soli = a jogtudomány engedjen elsőbbséget a katonáskodásnak); szónokról mondva sol nyilvános a piaczon tartott beszédet, umbra ellenben házi v. iskolai gyakorlatot jelöl. c) valamely rendkivüli, kitünő személyről v. tárgyról.

3) személyesítve, a napisten, Hyperion (a Titan) és Thia fia, csak későbben Apollo. Innen a) Solis gemma, egy nagyon ragyogó drágakő. b) helynevekben: Solis promontorium, Afrikában; fons, Marmaricaban; insula, Gedrosia partjánál; urbs v. oppidum = Heliopolis; ostia, Indiában.

||4) év, esztendő.