socius,

1) mn. (többnyire költ.) közös, társas, egyesült, többek részvétén alapuló: s. lingua, közös nyelv, s. lectus, nászágy, s. regnum, társas uralkodás; socias vias carpere, együtt járni. Küln. politikai tekintetben szövetkezett, szövetséges, agmina ss., classis s.

2) fn. -us, i, hn. és -a, ae, nn. társalkodó, -nő, társ, pajtás, részes, -nő, kinek valakivel közös érdeke v. foglalatossága van (vesd ö. particeps, consors, sodalis); habere aliquem socium belli; vitae socia virtus, élte kisérője; socius culpae, bűntárs; s. sanguinis, vérrokon, s. tori, hitves, nulla pro socia obtinet, egyet se tekintenek hitves feleségnek; (költ.) socium esse cum aliquo in negotio. Küln. A) politikai tekintetben, szövetséges, frigyestárs, névszerint: socii, a rómaiak szövetségesei, a Rómával «szövetkezett» (többnyire itáliai) népségek. B) kereskedelmi társ, részes kereskedelmi v. pénzüzletekben: s. rei pecuniariae. Innen gyakran mint törvénytudományi msz. pro s. (damnari, agere stb.) társa ellen elkövetett csalásért indított perben. Igy t. is: socii, kereskedelmi v. üzleti társaság, szövetkezet, társulat. ||C) segéd, legény mesterembernél. D) socii navales, l. navalis. E) küln. socii, a közhaszonbérlők szövetkezete = publicani.