sive v. seu, ksz.

1) csupán feltételt kapcsoló = vel si, vagy ha: postulo, s. aequum est, rogo; rendesen megelőző feltételes mondat után: si omnes atomi declinabunt ― sive aliae stb.

2) ellenkötőleg A) egyszer állva, vagy, ugyanazon v. rokon tárgyak különböző elnevezései mellett (pl. rokonértelmü szók közt): Paris s. Alexander; ejusmodi nuncios s. potius Pegasos. B) megkettőzve (ritkán sive ― seu és seu ― sive), vagy ha ― vagy ha, legyen bár hogy ― vagy hogy, akár ― akár, vagy ― vagy hol azt fejezi ki, hogy kettő közül valamelyik történik, de nem határozza meg, hogy melyik): s. casu, s. consilio deorum; seu maneant, seu proficiscantur; s. tu medicum adhibueris, s. non adhibueris, non convalesces; leges quas s. Jupiter s. Minos sanxit. Küln. a) (költ. és újk.) néha az egyik s. kimarad (tollere s. ponere vult freta; vacui s. quid urimur); néha kétszerezett s. helyett sive ― aut v. sive ― an áll. b) úgy is használják, hogy minden sive-n kezdődő tagnak külön főmondata van, mikor két esetet felhozván, megmondják mi fog mindegyikben történni (dilemma): s. enim ad sapientiam perveniri potest, non paranda solum ea sed fruenda etiam est: s. hoc difficile est, tamen nullus est modus investigandi veri.