2. situs, us, hn. [sino]

1) fekvés, urbis, castrorum; s. membrorum, állása, elhelyezése; (Hor.) regalis s. pyramidum, a rendes értelmezés szerint: alkata, építésmódja; némelyek azonban

2) értelmében veszik, és így fordítják: mohlepte, penészes nagyszerüség.

3) (sajátl. hosszas hevertetés egy helyt) A) (ritkán) használat, gondoskodás, ápolás hiánya, «heverés»: s. diutinus; loca senta situ, az által hogy nem mivelték; cessat terra situ. B) a hosszas heverés által támadt szenny, küln. penész, rozsda. C) átv. ért. a) szellemi elrozsdálás, tespedés, tompultság, animi, civitatis. b) tétlenség, heverés. c) feledtség, megvetés. d) s. Aesonis, aggsági gyengülés és betegeskedés.