†Sirenes, num, nn. t. [= Seirhnes]

1) Sirenek, a regében női lények (csak újk. képzelték madaraknak, leányfőkkel) Italia délnyugati partján, kik a tenger szélén ülve a hajósokat magokhoz csalogatni és azután elveszteni szokták: Sirenum insulae, három kis sziklás sziget neve Campania délnyugati partja mellett, ma Licosa, S. Pietro és la Galetta. Innen átv. ért. A) szép csalogató ének. B) csábítónő, desidia S. C) Cato grammaticus Latina Siren, énekmester. ― Származékai: a) Sireneus, mn. Siren-féle, bájoló, igéző, cantus. b) Sirenis, idis, nn. mn. a Sireneket illető. c) Sirenius, mn. Siren-féle, scopuli. ―

2) sirenes egy faja a herének.