2. sinus, us, hn.

1) domboros gömbölyüség, görbülés, dombor, ráncz, buggy, átalán. Igy küln. A) tengeröböl, s. maritimus. Innen a) (költ. és újk.) a tengeröböl partja. b) vidék, tájék, mely másba úgy mint a tengeröböl a szárazföldbe belényulik, s. Parthiae, montium, kinyuló része. B) kigyó tekeredéseiről. C) hajfürt v. ívalakra fodorított haj.

2) küln. a toga öblös ránczozatja, felsö, buggyos, ránczba szedett része a togának, mely úgy támadt, hogy a togát a bal vállra és (ezáltal egészen elfödött) bal karra vetették, hogy a mellen egy bő ráncz keletkezett. Innen A) (költ.) bő öltöny átalán, ss. fluentes. B) a széltől dagasztott vitorla domborusága, hajóvitorla: implere ss. secundos kedvező széllel vitorlázni. C) hálónak öble, mélyedése vagy domborodása, innen háló átalán. D) minthogy a «sinus»-ban, mint egy zsebben, mindenféle tárgyat lehetett hordani, és küln. sokszor az erszényt hordták is, s. néha jelent zsebet, erszényt: illa ponderat amatorum sinus, a szeretők vagyonát tekinti.

3) az ama ráncz alatt levő része a testnek, kebel, mell: demittere caput in s. alicuius; gyakran s. ott áll, hol mi öl-et mondunk. Innen átv. ért. A) valamely tárgy belső részének jelölésére: in s. urbis, a város «keblében», in intimo s. pacis, a béke ölében; hadseregről közepe, főcsapatja. B) szeretet, őrizet, oltalom stb. jelölésére: esse in sinu alicuius, valakitől nagyon szerettetni, gestare aliquem in sinu, «szivén hordozni», nagyon szeretni; dimittere aliquem ex s. suo, szeretetét, oltalmát megvonni, recipere aliquem sinu, valakit szeretettei közé fölvenni. C) az alattomos és titkos jelölésére: in sinu gaudere, alattomban, magában. Innen magányos, rejtett hely, suum cubiculum ac s. D) menedékhely. E) hatalom, opes in sinu praefectorum fore. F) mélyedés a földben, gödör, katlan.