[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

singulariter, ih. [singularis]

1) nyelvtani msz. egyesben v. egyes számban.

2) egyedül a maga nemében, rendkivülileg, kiválólag.

3) egyenként, külön mindenik, magára, és ||külön.