sine, ejt. hat. esettel,

nélkül (átalán, vesd ö. absque): homo s. fide; s. numine, az istenek közremunkálása nélkül; önállólag: cum fratre an s., testvéremmel vagy nála nélkül; s. ullo periculo; s. ulla dubitatione, minden kétely nélkül; s. dubio, kétségkivül; (költ.) néha a fn. után áll: vitiis nemo s. nascitur.