sincerus, mn. kf. és ff.

1) tiszta, vegyületlen, hamisítatlan, vas; secernere fucata a sinceris, a hamisítottat a valóditól; gens, populus s., mely nem vett fel idegen személyeket v. erkölcsöket; s. equestre proelium, melyben csak lovasság, minden gyalogság nélkül harczolt. Innen corium s. (Pl.), var és folt nélküli, corpus s., sértetlen, seb nélküli, gena, kendőzetlen.

2) átv. ért. szeplőtlen, sértetlen, innen becsületes, nyiltszivü, őszinte, erkölcsileg tiszta: Minerva, szüz, fides, concordia, háboríttatlan; nihil s. et sanctum; judicium s., finom és helyes izlés, scriptor s., részrehajlatlan.