simultas, atis, nn. [simul]

sajátl. két oly embernek, kik egyszerre egy s ugyanazon czélra törekednek, vetélkedése és féltékenysége, innen ellenségeskedés (eleintén csak politikai, későbben magános is), feszült viszony, feszültség, agyarkodás, félreértés: habere, exercere s. vagy esse in simultate cum aliquo, gyakran t. suscipere multas ss. Innen ||vetélkedés, versengés.