simulo, 1. [similis]

1) (többnyire költ.) hasonlóvá tesz, Minerva simulata Mentori, M. alakjában, Pergama simulata magnis, a nagy P. hasonlatosságára alakított. Innen utánozva előállít, ábrázol, cupressum (fest), anum, vén asszony alakját ölti magára; s. fulmen, utánoz.

2) teszi magát, valamit színel a mi nincsen (vesd ö. dissimulo), tetteti magát: s. se furere, őrültnek teszi magát, s. mortem, fugam, lacrimas, halált, futást, könyeket színel; s. scientiam rei alicuius, úgy tesz mintha értene valamely dologhoz; simulata amicitia, tettetett barátság; (Pl.) simulo quasi affuerim. Küln. r. simulatus, mint mn. színleges, tettetett, látszólagos: nec simulatum quidquam potest esse diuturnum, tettetett dolog nem tarthat sokáig (ámításnak nincs tartós hatása).