simplex, icis, mn. [semel, singuliplico]

1) egyszerü, egyrétü, csak egy részből v. alkatrészból álló stb. (ellentétül az összetetthez és vegyeshez): natura aut s. est aut concreta ex pluribus; (költ.) plus vice simplici, több mint egyszer.

2) átv. ért. A) egyszerü, természetes, mesterkéletlen (ellentétül a pompáshoz és nagy fáradsággal készülthez); s. esca, myrtus (ellentétül a sokféle és ritka virágokból font koszoruhoz); s. via mortis (különös kín nélküli). B) egyszerü, egyes, ellentétül az összekötötthez: quaedam sunt in rebus simplicia, quaedam copulata. C) erkölcsileg egyszerü, nyilt szivü, egyenes szivü, természetes, homo, verba.