sileo, ui, ― 2. k.

1) csendesen és minden hang nélkül van, hallgat (semmi hangot se ad, vesd ö. taceo): silva s., semmi nesz se hallik az erdőben; unda s., nyugszik, csendes; nox s., csendes az éj; ceteri de nobis ss. Innen cs. s. rem v. de re, hallgat róla, elhallgatja. Küln. r. a) silens, hallgató, hallgatag, umbrae, animae, a holtakról, és fn. silentes, a hallgatók: a) a halottak, a lelkek az alvilágban; rex silentum = Pluto; b) a Pythagoreusok; b) fn. silenda, orum, kn. a mit el kell hallgatni, a mit nem szabad kimondani, küln. a rejtélyes isteni tisztelet titkai.

2) átv. ért. tétlen (vagyok stb.), nyugszik, vesztegel, szünik, nec ceterae nationes silebant; inter arma ss. leges, hallgatnak, érvénytelenek.