silentium, ii, kn. [sileo]

1) hangnélküliség, csend, hallgatás (l. sileo): silentio, így is: cum s. és per s., hallgatva, silentio aliquid praeterire, elmellőzni, nem említni, ellenben: oratio silentio praeteritur, nem nyer tetszést; facere s., hallgatást eszközölni, azonban néha hallgatni, facere s. fabulae, hallgatva nézni a szinjátékot.

2) sajátlanul csend, nyugalom, érkezés, tétlenség: biduum s. fuit, két nap óta semmi se történt, «minden hallgatott»; vitam silentio praeterire, tétlenül (v. ugy hogy senki se beszél róla, említetlenül).

3) a madárjósnyelven háborítatlanság, hogy semmi se zavarja az auspiciumokat.