signum, i, kn.

1) jegy, ismertető jel, bélyeg: s. loci, servitii, libidinis; quod est signum, nullam querimoniam interce sisse, mi annak a jele, hogystb.; (költ.) ss. pedum, nyom. Innen A) jövőnek jele, előjel: dare s., habere s. ex re aliqua. B) jel, melyet valami tettre adnak, signum dare cantandi, éneklésre. Főleg mint hsz. a vezértől adott jel, vezénylet (küln. támadásra): signo dato, adott jelre; dare signum itineris, proelii incipiendi; azonban így is: dare s. receptui, visszavonulásra; leggyakrabban a trombitával adott jel, innen: canere signa, támadásra fúni. C) (újk.) = tessera, jelnév, jelszó.

2) tábori jel, zászló: ab ss. discedere, relinquere ss., megszökni; ss. inferre, megtámadni; ss. conferre cum aliquo, valakivel egyesülni, azonban gyakrabban ellenségesen, (cum hoste) megütközni, éppen így: signis infestis concurrere; sub ss., rendben és sorban, rendes katonai magatartásban. Innen hadosztály, cohors, manipulus (zászlóalj): milites unius s.

3) kép, képmás (átalános elnevezése minden szobrászi műnek, vesd ö. statua).

4) pecsét, a pecsétnyomóra vésett kép: integris ss. nyitatlan, bontatlan (levélről), sub s., pecsét alatt.

5) égi jegy, csillagkép, csillagzat.

6) gúnynév, melléknév.