1. sidus, eris, kn.

csillagkép, csillagzat (vesd ö. stella, astrum); néha (költ. és újk.) egyes égi test, csillag; gyakran csillagjósilag pl. s. natalitium. Küln. A) égalj, vidék, s. patrium. B) (költ.) évszak: mutato s., még (költ.) nap, brumale s., a legrövidebb nap, téli nap. C) időjárás, grave s. et imber. D) az éj jelölésére: exactis sideribus, lefolyván az éj. E) (költ.) ad ss., átalán égig, fölfelé, magasba. F) átv. ért. a) ferre stb. ad ss. nagyon dicsérni, magasztalni; tangere ss., nagy szerencsét v. magas méltóságot birni; b) disz, ékesség: flores ss. terrestria; s. Fabiae gentis (Fabius Maximusról). G) a sideratio» nevü betegségről: afflantur alii sidere, napszúrást kapnak; haud secus quam pestifero sidere icti pavebant. H) átv. ért. (költ.) szép szem, mint mi is: «csillag».