sidereus, mn. [sidus]

(költ.)

1) csillagokhoz tartozó, csillag- v. csillagos: canis s., a kutya csillagzata, coelum s., csillagos; dea s. az éj. Küln. a napra vonatkozó, ignes, a nap heve; deus, a nap istene; colossus, a nap istenének szentelt. Innen átv. ért. az éghez tartozó, égi, és így: a) isteni; b) mennyei, gyönyörü, kitünő, jeles, nagyszerü, magasztos s több efféle.

2) átv. ért. sugárzó, ragyogó, csillogó, clipeus.