siccus, mn. kf. és ff.

1) száraz (sajátlag külsőleg, a fölszinén, vesd ö. aridus), vas, ager, coelum, dies; (költ.) ss. oculi, könytelen, mely nem sir, corpus, szilárd, tömött (nem duzzadt és taplós, l. siccitas).

2) átv. ért. A) szomjas. B) józan bornemisza (ellentét: uvidus). C) szegény, kinek semmije sincs mi zsiros és jó (ellentét: unctus). D) beszédről, egyszerű, velős, pompátlan. E) s. puella, hideg, szerelem nélküli. F) ss. pueri, tudatlan.