si, ksz.

1) föltételt jelelő szócska, ha, ha csakugyan: si deus mundum creavit, gubernat etiam; si hoc negem, mentiar; si scirem, dicerem (l. eziránt a nyelvtant). Küln. A) (mint a gyakoribb quoties, quum stb.) egy többször ismételt cselekvény jelölésére, valahányszor, a hányszor: si hostes deterrere nequiverunt, disjectos circumveniebant. B) indokolás vagy igazolás jelölésére ha másként, ha különben: delectus habetur, si hic delectus appellandus est. C) kihagyás alkalmával: aut nemo aut, si quisquam, ille sapiens fuit; si minus, ha nem (minden hozzátett ige nélkül). D) (költ.) kivánság v. ohajtás mellett, bár, bárcsak: o! si etc. (hol sajátl. egy egész főmondat értődik alatta). E) a si jelentése néha más szók mellékelése által pontosabban és hatósban ki van jelölve: si quidem, ha különben; si modo, hacsak; si maxime, si jam, habár, ha mindjárt (bár mennyi); ita si, oly föltétel alatt, oly módon, hahogy; quodsi, átmeneteknél (lásd quod).

2) (prosában csaknem egyedül oly kifejezések után, melyek várakozást v. kisérletet jelölnek, hol sajátlag a föltétel fogalma szolgál alapul), függő kérdő v. kétkedő mondatokban, vajjon, ha vajjon: exspectabat, si hostes priores transirent; visam si domi est.